Művészeti fesztiválok 2012

A kultúrafogyasztás luxusa

Kisvárda, Kapolcs, Nyíregyháza

Mióta nem engedhetjük meg magunknak nyaralásként az utazást, a helyi vagy nem túl messzi, elérhető kultúrafogyasztás a luxusunk, amihez megpróbálunk ragaszkodni. Erre pedig szűkebb és tágabb hazánk – különösen a nyár folyamán – bőven kínál lehetőséget. Kezdhetjük nyár elején a kisvárdai határontúli magyar színházak fesztiváljával, végezhetjük helyben a VIDOR programjaival, s közben is akad mindenféle, amire a szellemi csemegére, könnyedebb vagy fajsúlyosabb kultúrára vágyó ember rákattanhat.

A most is gyorsan elillanó nyár számunkra ilyen értelemben most is gazdag volt. A két végpont közé beékelődött egy hétvége a Művészetek völgyében, Kapolcson, megtoldva néhány nappal a tó körül. A programok, előadások, látott-hallott művészek, előadók egymáshoz kapcsolódva, ismétlődve, egymást átszőve kellemes élményekként ülepszenek le.

Kisvárdán láthattuk a POSZT-díjas marosvásárhelyi Bányavirágot, a VIDOR-on pedig ennek magyar változatát is (Bp. Pinceszínház). Az öngyilkossági rátában első, reménytelen erdélyi falu megmutatása mindkét előadásban nagyon erős volt, de a vásárhelyi hitelesebbnek tűnt, s feledhetetlen az a tömény pálinkaszag is, amely áthatotta a színháztermet – a két főszereplő 3-4 litert iszik meg az előadás alatt. 

Gyakori vendég a VIDOR fesztiválon Pintér Béla társulata; P. B. darabjaik írója, rendezője, s szereplője is, mindig aktuálisan is fontos dologról szólnak nem hagyományos előadásaik, rendre telt házzal. Visszatérő közönségük van városunkban is, ha csak lehet, mi is megnézzük minden előadásukat. A Kaisers Tv Ungarn időutazása a 19. századba repített, 1848 őszére, az akkori rendszerváltásba. Az időutazó Amália beavatkozása nyomán győzünk a swechati csatában, s így 33 év múlva mi leszünk Európa vezető hatalma. Legemlékezetesebb számomra a darabból a P. B. által alakított izgága Petőfi. Néhány éve még blaszfémiának éreztem az Experidance Ezer év c. táncrevüjét a magyar történelemről, ma már azt gondolom, hogy a színház és általában a művészet számára semmi nem lehet tabu, mindenhez hozzá lehet nyúlni, mindenből lehet viccet is csinálni. 

A VIDOR Irodalmi kávéházának egyik vendége, a költő Kis Judit Ágnes hasonlót fogalmazott meg: „egyre biztosabb vagyok benne, hogy imában és versben mindent szabad”. Gerliczky András értő és tapintatos faggatására a költőnő sok mindent elmondott magáról, műveiről, az alkotó folyamatról. Pár hete Kapolcson a Kaláka-versudvarban Lackfi Jánossal hallgattuk könnyedebb beszélgetésüket a kánikulában, s még verset is faragtak versenyben a nyílt színen. 

A szűkebbre szabott Művészetek völgyében állandósulnak az udvarokra szervezett, állandó házigazdás programok: a Kaláka-versudvar Lackfi Jánossal, a Palya-udvar, s különböző helyszíneken, de állandóan Hobó, előadásokkal és hobológiával, s természetesen Taliándörögdön az Ősök házában Szőke András udvara. Strandolásra a nyár legmelegebb napját sikerült kiválasztanunk Örvényesen, majd a déli parton, Szemesen és Szárszón a Latinovits és József Attila emlékhelyeket kerestük fel. A hajdani panzióban berendezett kiállítást most újították fel főként a Petőfi Irodalmi Múzeum anyagából.

„A megújult belső térben aktív befogadásra késztető, ritmikusan elrendezett, látványos tárlat szellemi kozmosszá varázsolja az impozáns emlékezőhelyet. A térbe iktatott oszlopok, beugrók, pihenőszigetek révén részleteiben is bemutatja a költő tárgyi hagyatékát, lírai univerzumát, azt a példátlanul sokrétű költészetet, melynek az eszmélkedés mellett az emlékezés volt a legfontosabb ihletője. Az érzelmekre ható, ugyanakkor tényszerű, érdemi információkat és szenzációs dokumentumokat (például J. A. félbemaradt Rorsach-tesztjének megfejtését), eddig még nem publikált fotókat is bemutató kiállítás egyedi a maga nemében. Szerelemvágyról, szenvedésről, halálról szól, mégis minden korosztály érdeklődésére számot tarthat. A családdal érkezőknek olyan játékos-kreatív közös befogadást kínál, amelyek segítségével a gyerekek is sok mindent megérthetnek a tragikus sorsú költő életproblémáiból és költészetéből” (részlet a kiállításvezetőből)

Trifonovné Karajz Borbála

2012