16. Katlan, 2023
Hosszabb szünet után újra eljutottunk az Ördögkatlanba, a baranyai összművészeti fesztiválra. Több éve szomjúhoztuk az élményt, amely most is maximálisan feltöltött. A fesztivált mindig augusztus első hetében rendezik, kedd esti megnyitóval, szombat esti zárással. A számtalan programról a rendezvény weblapján, fb-oldalán, s a helyszínen a 42 oldalas programfüzetből tájékozódhatunk. A szabadtéri programok jegy vagy bérlet ellenében, karszalaggal látogathatók, a zárt terűek – leginkább színház – ezen felül sorszámmal, de sorszám nélkül is megpróbálhatunk bejutni a maradék helyekre. De ha nem sikerül valami, amit elterveztünk, sok más adódik helyette, s a minőségben mindenütt megbízhatunk.
Végig a bőség zavarával küzdünk ezer és ezer fesztiválozóval a négy falu helyszínei közt, kánikulában, esőben, „nem vagyunk normálisak”. S mindenki nyugodt, derűs, vidám, a fesztiválfotókon csupa szép és boldog ember.A mi kedvenc katlan-műfajaink a színház és az irodalmi-művészi beszélgetések.
A 4 nap alatt (+1 este) 9 (kilenc!) színházi előadást láttunk. Idén a Jurányi-ház volt a díszvendégek egyike, így az előadások főleg a függetlenek, méghozzá a kevésbé ismert függetlenek soraiból, illetve a színművészeti képzőhelyekről kerültek ki. Rengeteg tehetséges fiatalt láttunk, és sok kevésbé ismert, színvonalas társulatot. Az volt az érzésünk, tele az ország olyan tehetségekkel, akiket nem ismerünk.
Remek kezdet volt Füst a szemében címmel a Cseh Tamás-dalokból álló, Bérczes László beszélgető-könyvéből vett szövegekkel kísért dalfűzér, tisztelegve az egykori és örökös védnök CsT előtt.
A székesfehérvári színház fiataljai elevenítették fel nagy lendülettel a legendás 1972-es szegedi egyetemi színpadi Petőfi-rockot. Most is nagyon jó, mekkorát szólhatott 50 évvel ezelőtt!
Az SZFE Hegedűs D.-ifj.Vidnyánszky-páros harmadikos osztálya a Liliom vizsgaelőadását hozta a katlanba, ragyogó tehetségek váltották egymást Liliom és Julika szerepében s a mellékszerepekben, emlékezetes jelenetsorokban, máris mind megjegyezhető sajátos karakter.
A Puszták népét négy felsőoktatási intézmény fiataljai tették színpadra: két fiatal néprajzos kíséri el a fiatal Illyést szülőhelyére, mindvégig erősítve magukat a tudományos kutatásba vetett hittel, amit a brutális világban nehéz megőrizniük. Nagyon illúziókeltő Illyés Gyula megformálója, mint a harmincas évek fiatal értelmiségije, s erős és megrendítő a megerőszakolós jelenet Szőke Anni balladájával. Az előadás alcíme szerint a társadalmi szorongásról szól, s jólesik tudni, hogy fiatalok a harmincas évek nyomorában találnak témát.
Fiatalok a Hidegpont alkotói is, az Apertúra társulat, akik a mai színházi világ működését, a kultúrharcot vesézik ki, jól beazonosítható, lehangoló elemekkel, személyekkel.
Füge produkcióban, Stefanovics Angéla rendezésében, ismertebb színészek jó alakításaival láttuk a Cecile c. darabot, a leszbikus Tormay Cecile peréről.
Különkiadás címmel Örkény és Esterházy műveiből olvasott fel, felmutatva a magyar néplélek természetrajzát, két legjobb színházunk színész-igazgatója, Máté Gábor és Mácsai Pál, Lukács Miklós cimbalom-kíséretével. Szerzők és előadók legjei, csak felsőfokon lehet róluk beszélni, nagyszerű, értékes, élvezetes volt.
A Forte társulat előadásában Borbély Szilárd verses drámáját láttuk, az Akár Akárkit, mint mai Jedermann-moralitást a halálról, melyet a színikritikusok az idei legjobb független előadás díjára jelöltek.
S végül a számunkra legkatartikusabb a kecskeméti Ciróka bábszínház előadása volt, valójában nem is bábelőadás: a Barguzin – a lehullt csillag fénye. A barguzini Petőfi-történetre, a női csontvázra találtak ki meghökkentő, de hihető történetet, sok-sok humorral, áthallással, s erős, megható befejezéssel: nem számít semmi, mi történhetett, a lényeg, hogy megvannak nekünk a versek, s azokat olvashatjuk, mondhatjuk, mormolhatjuk, vigasztalódhatunk általuk.
Veiszer Alinda a beremendi kovácsműhely színpadán beszélgetett minden de. 11-kor egy előző napi szereplővel, előadóval, fajsúlyos, értékes emberekkel. Mi Másik Jánossal, Víg Mihállyal és Péterfy Borival hallottunk beszélgetést, bár az ő produkcióikat éppen nem láttuk, a témák tágabb körűek, mélyrehatóak voltak, Alinda megszokott felkészültségével bírta szóra őket. Nádasdy Ádámmal legújabb könyve kapcsán Grecsó Krisztián beszélgetett a Vylyan teraszon, Háy Jánossal pedig az indiánosdi volt az apropó a mélyreható beszélgetéshez. Üdítő, megnyugtató és feltöltő okos, értelmes, felelős embereket hallgatni a világ, világunk dolgairól. A beszélgetések is olyan tömeget vonzanak, hogy nagyobb teret kívánnak, a kis kávéház és kiállítóterem keretei már túl szűknek bizonyultak.
Az indiánok Cseh T. kapcsán is kitüntetett szerepet kaptak, s Novák Erik idén indiános képet festett a beremendi könyvtár tűzfalára.
Jó kiállításokat láttunk, pl. Cseh Tamás és Bereményi Géza berendezett albérleti szobáját, szabadtéri kiállítást CsT-fotókból, ízelítőt a készülő Magyar menyasszony kiállításból, s mindent vitt a PIM Petőfi-busza.
Több koncertbe belehallgattunk, elejétől végig élveztük Dés László koncertjét: Így öten – Nagy Ervin, Básti Juli, Für Anikó, Mácsai Pál. Tíz évvel ezelőtt Kisvárdán volt szerencsénk látni az eredeti ötöst: Dés, Cserhalmi, Básti, Udvaros, Kulka. Ez is tökéletes volt, különösen, hogy Dés László súlyos betegségből épült fel. Kedves volt, ahogyan Nagy Ervin és Mácsai Pál, koreográfiában, mozgásban megidézték elődeiket: Cserhalmit és Kulkát. Fantasztikus zene és dalszöveg, négy tehetséges ember, szép nők és férfiak, jó volt őket nézni, hallgatni!
Ez egy kis szelet, metszet a katlanból, a mi választásunk. Remek volt!
Legyen még részünk benne sokáig, ehhez kívánok kedvet, erőt, lelkesedést a katlan-csapatnak, amely a legutolsó emberig kifogástalanul működött, élén Bérczes Lászlóval és Kiss Mónival.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése