Kollár-Klemencz László: Öreg banda

Kollár-Klemencz László: Öreg banda. – Bp. : Magvető, 2021.

Kollár-Klemencz László svábokról ír, a pest megyei újhartyáni svábokról, családi felmenőiről ükszüleiig visszamenőleg, akiknek a dédszülei érkeztek még gyerekként a Duna mellől Magyarországra a 18. század első felében. A dédunoka Annában a 19. sz. végén még élénken él a vágyakozás a hallomásból ismert Duna-menti óhaza, az  apró fehér falú házak, a tiszta illatú szobák, édes ízű fehér szőlők iránt. Az eredettudat mindvégig megvan bennük, a tradíciók csak az 1960-as években kezdenek széthullani. 

Koroda Miklós: Pataki tengerészek

 
Koroda Miklós: Pataki tengerészek
Bp. : Szépirod. K., 1966

Károlyfalva és Kácsárd története után kutakodva fedeztem fel Koroda Miklós térséghez fűződő kötődését, szűkebb értelemben: Sárospatak, Kácsárd, s tágabban Szamoshát- Szatmár vidékét is érintő rokonszenvét.

Koroda Miklós budapesti író, a fővárosban született s ott is halt meg (1909-1978). Megdöbbentő a különbség és hosszú az út a két világháború közötti sikeres, jóképű fiatal író, s a hetvenes évek roggyant, alkoholistája között. 

Csabai László: Inspektor Szindbád

 
Csabai László: Inspektor Szindbád. – Bp. : Magvető, 2021

56 után a századdal egyidős Szindbád mégiscsak a menekülést választja, de Németországnál nem megy tovább, nem akar túl messze kerülni Magyarországtól. Amikor találkozunk vele, már 60 esztendős, és némi praktikával  öt éve sikerült egy német kisvárosban nyomozóként elhelyezkednie, ekkor már főfelügyelő (magyarországi svábként, a szibériai éveket és a hazatérése utáni múltját eltagadva). 

A háborúból újraéledő, biztató fejlődést mutató Német Szövetségi Köztársaságban sokszor fogja el az érzés, hogy „egy pompásan kigondolt szervezet részeként, egy tökéletesen működő országban él”.

Nádas Péter: Világló részletek

Elolvastam Nádas Péter Világló részletek c. kétkötetes, monumentális könyvét (össz. 1207 oldal).

Nem volt könnyű, holott olvastatta volna magát, mert sehol nincs benne cezúra, folyik és ömlik egyik mondat a másikba, egyik gondolat a másikba, bomlik ki egyik emlék a másikból, kanyarodik vissza az eredetihez, s sehol nincs vége, csak a legvégén, ott is csak abbamarad.

Kováts Judit: Hazátlanul

Kováts Judit nyíregyházi/orosi volt történész, levéltáros az utóbbi tíz évben úgy gondolta, hogy szépirodalom írásával jobban fel tudja hívni a figyelmet azokra a fájdalmas múltbéli történésekre, melyek részben tudományos munkája során kerültek a látóterébe, részben családja, rokonai, környezete körében hallott róluk, melyeket megismert a viszonylag közeli múltunkból, s szereplőivel akár még találkozhatott is, bár fiktív történetekről van szó.

Kalász Márton: Téli bárány

A regény a harmincas évek közepén indul, és az ötvenes évek végén fejeződik be. Színhelye a dél-baranyai vidék, közel a jugoszláv határhoz.

Szereplői németek, magyarok, sokácok, szerbek, cigányok és közelebbről két német család.
A regény azonban nem csupán a két család története, hanem az egész környéké, azé az együtt élő, többnemzetiségű világé, amely épp a harmincas években kezd megrendülni és összekavarodni.

Tompa Andrea: A hóhér háza

Tompa Andrea: A hóhér háza. – Pozsony : Kalligram, 2010

Könyvismertető azoknak akik az írónő másik regényét már olvasták

Nem tudom jobb lett volna-e előbb olvasni Tompa Andrea első regényét, A hóhér házát a második, a Fejtől s lábtól előtt. Tudtam volna, hogy kikről van szó, ki a „kettő orvos Erdélyben”, de ez az előzetes tudás A hóhér háza alapján attól tartok, nem engedte volna, hogy olyan gyönyörűséges élmény legyen a kettő orvos naplóját, történetét olvasni. A hóhér háza c. regényből megismerjük az írónő egész családi hátterét a hetvenes-nyolcvanas évek Romániájában (Kolozsváron), s összes felmenői közül a legellenszenvesebb apai nagyanyja, az itt már megnevezett Erzsébet Gizella sőt Kocka.

Oravecz Imre: Ondrok gödre ; Kaliforniai fürj

Oravecz Imre szajlai regényeit már régen kinéztem magamnak. Szeretem a paraszti témájú lassan hömpölygő regényeket, Reymont Parasztok-ja az egyik nagy élményem, s szeretem a kisvilágokat bemutató mikrorealista műveket, gyerekkorra való emlékezéseket, az ősök világának megidézését. E vaskos regényekben ezeket sejtettem, s végre ez került sorra.

Bár Oravecz Imre egyértelműen jelzi, hogy szereplői s a történet kitalált, minden egyezés a valósággal a véletlen műve, nem tudom, mennyire kell azt komolyan venni, hogy a szajlai Oravecz nem őseinek történetét írta meg, még ha fantáziaszülten is. S ez a másik izgató dolog: biztos valamennyien elgondolkodtunk már régi családi fényképeket nézegetve, milyenek lehettek, hogyan éltek, mit gondoltak felmenőink. S csodálom azokat az írókat, akik a nevek és fotók köré hihető, átélhető, eleven sorsokat tudnak kitalálni.

Tompa Andrea: Omerta. – Bp. Jelenkor, 2017

Tompa Andrea – immár Libri irodalmi díjas – harmadik regénye a 2017. évi Ünnepi Könyvhétre jelent meg. Akik az első kettőt olvasták – A hóhér háza, Fejtől s lábtól – nagy várakozással tekintettek elé. Lehetett tudni, hogy az ötvenes évek Romániáját dolgozza fel, ami ha nagyvonalakban vesszük a 20. századot, hiátus regényeinek tematikájában. A helyszín ezúttal is Kolozsvár, főképp a hóstáti rész, amely épp ezekben az években tűnik el, pontosabban ezekben az években számolják fel. A Hóstát Kolozsvár zöldségtermelő része és népe, egy külön kategória, amit nem kell magyarázni, Eleonóra sem tudja vallatóinak elmondani, mi az, hogy ő hóstáti.

Csabai László: Szindbád a forradalmár

Csabai László: Szindbád a forradalmár. - Bp. : Magvető, 2017

Szindbád hazatért Szibériából vágyott Nyárligetére, amely ugyan már nem a régi, ezt itt töltött utolsó éveiben is érzékelte, s az új világ méginkább más, mint amit itt hagyott. A kommunisták alakítják az országot, a minta a Szovjetunió, az elhagyott Szibéria. Szindbád belvárosi lakása helyett albérletbe kényszerül egyszerű tirpák emberek közé – nyolc év Misáéknál – ezeket az éveket követhetjük nyomon 1956 őszéig. 

Csabai László: Szindbád Szibériában

Csabai László: Szindbád Szibériában. – Bp. : Magvető, 2013

A Szindbád Szibériában sok mindenről szól nekem, de főleg a háborúról  és az azt átélő emberről. Nemigen van köztünk olyan ember, akinek nem jutott volna már eszébe, milyen szerencsés, hogy nem volt kénytelen átélni egy háborút vagy belepusztuni sokadmagával egy háborúba. Szindbád, a nyárligeti nyomozó a háború után kerül Szibériába, ott találkozunk vele lágernyikként, majd Pervijplán város nyomozójaként.

Csabai László Szindbádja

Csabai László: Szindbád, a detektív. - Bp. Magvető, 2010

Én még csak most jutottam odáig, hogy városunk szülötte, Csabai László Szindbád, a detektív című, 2010-ben megjelent könyvét elolvassam. A könyv az Ünnepi könyvhétre jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában. S milyen jó, hogy kezembe vettem! Kétszeres élvezet volt. 

Aki látta az időközben (2011) a színházban bemutatott Tirpákia Tündérkert c. darabot, annak  ismerős lehet az alaphelyzet: a serdülőéveit apjával Indiában élő, s ott Szindbádnak elkeresztelt fiú hazatér szülővárosába, s  mint végzett detektív áll a város szolgálatába. Az első világháború után vagyunk. 

Varró Dániel mondókáskönyvei

Varró Dániel: Akinek a lába hatos : Korszerű mondókák kisbabáknak

Varró Dániel: Akinek a foga kijött : Még korszerűbb mondókák kevésbé kis babáknak

Még annak is kedves meglepetés a két mondókáskötet, aki már korábbról ismerte Varró Dániel „felnőttverseit” a Bögre azúr és Szívdesszert című köteteiből. A fiatal költő „költőktől” teljesen szokatlan hétkönapi hangon szedte versbe mindennapi dolgait, gondjait, belevéve a szövegekbe a kefíres pohártól kezdve mindenfélét, ami a mi mai szituációinkban előfordul velünk, mellettünk.

A fiatal költő apa lett, s azóta ebbéli minőségében szerzett napi élményeit szedi versbe, míg kicsi a baba, mondókákba, vagy prózába a Nők lapja hasábjain.

Kányádi Sándor zsidó népköltési gyűjtései

Erdélyi jiddis népköltészet / vál., ford. és az utószót írta Kányádi Sándor ; ill. Szántó Piroska. – Bp. : Európa, 1989.

Volt egyszer egy kis zsidó : Erdélyi jiddis népköltészet / vál. és ford. Kányádi Sándor ; ill. Jánosi Andrea. – Kolozsvár : Koinónia, 2010.

Kányádi Sándor – az erdélyi szászok fordításai után – édesapja kérésére, ajánlására hozzáfogott az erdélyi zsidók népköltészetének összegyűjtéséhez, fordításához. Alapul vette az Eizikovits tanár úrtól kapott két irkányi máramarosi gyűjtést. A munka 1989-ben jelent meg az Európa Kiadónál, elegáns vászonkötésben, Szántó Piroska komoly, barna tónusú bekötött illusztrációival, két nyelven: magyarul és jiddisül, kottamellékletekkel.

Tóth Krisztina: Pixel

Tóth Krisztina: Pixel - szövegtest. - Budapest : Magvető, 2011

A költőnő könyvheti új prózakötetének egyes részletei már önállóan is megjelentek itt-ott, most a részekből összeállt az egész: az egyes – testrészekhez kapcsolódó – történetmorzsák összefűződtek, a szereplőkre későbbi részekben ráismerünk, a mozaikok illeszkednek. 

S a részletekből és az egészből is fájdalmasan köszön vissza mai világunk: környezetünk tipikus alakjai, sorsai, gondjai; gyomorszorítóan kell ráismernünk, hogy igen, ez van most itt, ezt a középkorú doktornőt, mérnököt, biztonsági őrt, helyét, társát kereső harmincas nőt, kéregető cigányfiút stb. ismerem, s az egész olyan kilátástalan, olyan szomorú…

Mint kagyló sebéből gyöngyszem : Móricz Zsigmond nyomában Prügyön

Mint kagyló sebéből gyöngyszem : Móricz Zsigmond nyomában Prügyön / szerk. Szilágyi Péter . –  Nyíregyháza : Móricz Zsigmond Kult. Egyesület, 2016. – (Modus Hodiernus ; 8.)

A feledhetetlen szenvedések évei – így élt Móricz Zsigmondban a Prügyön eltöltött néhány kisgyermeki év, s ezeket az emlékeket, sebeket őrizte, ápolgatta évtizedekig, mint fájdalmas kincseit; úgy érezte, ezekből táplálkozott a magyar valósággal kapcsolatos legfontosabb élményanyaga, világszemlélete, igazságérzete, ebből serkedt életműve, „mint kagyló sebéből gyöngyszem”. 

S a fiktív történetek után meg akarta írni a valódit, a legfontosabbat, az életre élményt adó, meghatározó valóságot, a prügyi szenvedéseket, s azt gondolta, ez lesz a legfontosabb műve. 

Örkény István: Április

Örkény István: Április. - Bp. : Palatinus, 2012

Örkény István korai, eddig ismeretlen regénye jelent meg 2012-ben a Palatinus Kiadónál. 22 éves korában írta 1934-ben, a megsárgult gépelt lapok egy koffer mélyéről kerültek elő. Érdekes módon az író sem beszélt róla a későbbiekben. Eltűnt a világháború kataklizmájában, s talán fiatalkori zsengének tartva nem is különösen kutatott utána később. A mű sokkal inkább viseli magán a kor regénydivatjának, egy jellemző típusának a jegyeit, mint a későbbi Örkény jellemzőit.

Sántha Attila: Razglednicák

Sántha Attila: Razglednicák. – Kolozsvár, 2013. – (Előretolt Helyőrség könyvek)

Sántha Attila erdélyi költő 1968-ban született. 1994-ben ő indította el az Előretolt helyőrség c. folyóiratot, mely később könyvsorozattá alakult. A folyóirat s a köré csoportosuló írók az un. transzközép irodalom megvalósítását tűzték ki célul. A transzközép irodalom irányelvei – egyebek közt – a tematikai érdekesség és a befogadói izgalmasság; a hivatalosított irodalmi-művészeti érték-rendszerek átvilágítása s kiegészítése; humor, szellemesség és önirónia. Szellemi mestereik: Villon, Faludy György, Rejtő Jenő. A sorozatnak az elmúlt 20 évben közel 100 kötete jelent meg.

E sorozatban jelent meg a transzközép irodalom zászlóvívőjének Razglednicák. c. kötete 2013-ban, ám aki a korábbi Sántha Attilát keresi benne, aki programszerűen kívánta meghökkenti az olvasót, ezúttal csalódni fog. A vékony verseskötet elbeszélő versekben eleveníti meg családja történetét, szüleit, nagyszüleit, dédszüleit,  kiknek sorsát kivétel nélkül meghatározta a történelem, a két nagy háború.

Gergely Ágnes: Két szimpla a Kedvesben

Gergely Ágnes: Két szimpla a Kedvesben. – Bp. : Európa, 2013.

Gergely Ágnes munkáival eddig – bevallom – nemigen találkoztam. 2013-ban önéletrajzi jellegű, visszatekintő kötete jelent meg Két szimpla Kedvesben címmel, melyről jókat olvastam, hallottam, s gondoltam ez a legjobb alkalom az írónővel való ismerkedésre.

Nem csalódtam, ezután biztos, hogy más könyvét is leveszem majd a polcról, beleolvasok verseibe, műfordításaiba, poétikus prózájába, mint amilyen ez a kötete is.

Zoltán Gábor: Orgia

Zoltán Gábor: Orgia. - Bp. : Pesti Kalligram. 2016

A szerző – novella- és regényíró – a budai Városmajorban született és nőtt fel az 1960-as-70-es években. Csak felnőtt korában tudatosult benne, hogy gyermekkorának helyszínei két-három évtizeddel korábban milyen szörnyű, embertelen cselekményeknek helyszínei voltak. 1944-45-ben a 12. kerületi nyilasok oroszlánbarlangja volt az utcában, e környék házainak, épületeinek lakói közül kerültek ki a kerületi nyilasmozgalom aktivistái, orgiáinak résztvevői, s azok elszenvedői, áldozatai is.

Renner, a fiatal vasgyáros, aki az áldozatok között van, s próbál tájékozódni az új közegben, úgy gondolja, újra kell tanulnia az embereket, mert eddig ugyan becsületes módon, de az életet habzsolva, minden örömét gondolkodás nélkül leszakítva, felületesen élt, kínzóit és lehetséges feladóit nézve úgy gondolja, már nem bízhat az érzékeiben, nem ért semmit.