Kedvcsináló Kapolcshoz

28. alkalommal kezdődik idén a Művészetek völgye rendezvénysorozat Kapolcson. 10-15 éven át visszatérő vendégei voltunk egy-egy hétvégére. Alábbi kedvcsinálót tizenévvel ezelőtt írtam, azóta történt néhány változás – szűkült a bekapcsolódó falvak köre, jobban összpontosul Kapolcsra, tematikus udvarok alakultak,  a pulai helyszín Bárkaszínházastul megszűnt illetve leköltözött az Ördögkatlanba, ám a lényeg, a filing nem változott. Ezért vagyok bátor érvényes kedvcsinálóként a 2006-os évről született írást újra közreadni:

2006

A művészetek völgye idén 18.-szor nyitotta meg kapuit visszatérő hűséges látogatói és új felfedezői előtt. A rendezvény kiötlője és fő szervezője a Kapolcson második otthonra lelt Márta István zeneszerző, színházvezető, s társa ebben barátja, a színész Galkó Balázs. Ők ehhez persze kevesek lennének. Támogatja és szervezi a tíz napos rendezvényt a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet és a falu illetve a falvak vezetői és lakói, apraja-nagyja.

Mert ez hat falu – Kapolcs, Vigántpetend, Pula, Öcs, Taliándörögd és Monostorapáti – a kis balatonfelvidéki völgy közös nyári attrakciója. Részt vesz benne kicsi, nagy, öreg, fiatal. A gyerekek a tárlatok helyszínein posztolnak, a fiatalok a sűrűn felállított információs pontokon fogadják és tájékoztatják a vendégeket, árulják a napijegyet, bérletet, az alkalmi parkolókban irányítják az autósokat, az idősebbek a forgalmas helyeken irányítják az összegyűlt forgalmat, s állnak mindenütt felbukkanva, völgymunkás pólóban a vendégek segítségére. Sokan alkalmi kempingként kiadják a sátorozóknak udvarukat, kertjüket, szénapadlásukat vagy éppen a vendégszobát, a többiek pedig, akik tevőleg nem vesznek részt, derűsen elviselik az emberözönt, a felfordulást. Ellepi a falvakat a szükséges infrastruktúra: felvonulnak az étel-italárusok, felállnak a sörsátrak, a kemencék – ahol majd sül a völgy legjellegzetesebb étele, a kemencéslángos –, felállítják jó sűrűn az ideiglenes illemhelyeket és hulladékgyűjtőket, lehetőleg szelektíve.

Ez már önmagában is elég felfordulást okozhat, de nem ez a lényeg. Ez csak a szükséges keret, feltétel a tartalomhoz, a szélesen értelmezett művészeti rendezvényekhez, melyek minden elképzelhető helyszínt, minden talpalatnyi helyet elfoglalnak: a lakatlan, düledező házakban-udvarokban, iskolai tantermekben, tűzoltószertárban, buszmegállóban, volt paplakban, kastélyban a padlástól a pincéig képzőművészeti kiállítás, falumúzeum; volt kőfejtőben, klastromrom előtt, nagyobb árokban, dohányszárítóban, lőtéren, réten, sportpályán, erdei tisztáson, szűk kultúrházban színház, koncert; udvarokban, fák alatt irodalmi délután, beszélgetés; pajtában filmvetítés, templomokban hangjáték, előadóest, kiállítás; szigeten, réten kerámia- és népművészeti vásár. Idén még a taliándörögdi űrtávközlési központ is a helyszínek sorába lépett.

A programok reggel 8-tól éjszakáig zajlanak, minden órára több is esik, a látogató sokszor zavarba esik, amikor választani kénytelen. Érdemes egy napra is belekóstolni, néhány napra belemerülni, vagy akár 10 napra is leköltözni a völgybe. Vannak évről évre ismétlődő dolgok is (ez a másodszor ellátogatónak lehet, csalódást okoz), de az új programok és helyek bősége sokszorosan kárpótol, sőt a visszaköszönő dolgokat is szívesen nézzük újra, például Szurdi Éva kerámia tulipánoskertjét.

Vannak visszatérő vendégek, fellépők: Pulát több éve a Bárka színház szállja meg, hozza le előadásait a művelődési házba és a Bárkarétre (idén játszották a Legyek urát, A Nyugat hősét, a Mulatságot és a Hamletet), szervez irodalmi beszélgetéseket (idén többek között Kárpáti Péterrel, Háy Jánossal, Parti Nagy Lajossal, Szabó Magdával), hív zenei és más előadókat (idén például Rátóti Zoltánt, Berecz Andrást, Kiss Erzsit, Cseh Tamást) és más társulatokat is, például a Kárpáti Péterrel történt beszélgetés után a Kompánia társulat adta elő az író Tóthferi című darabját. A kapolcsi Gástya-árkot és dohányszárítót rendszerint a beregszásziak veszik birtokukba (idén osztoztak a Színiegyetem hallgatóival), most A három nővért és a Pityu bácsi fiát játszották. A Krétakör színház is visszatérő vendég, az előző években egy-egy új előadásukat hozták (Leonce és Léna, Feketeország) Monostorapátiba, idén a Szputnyikon (űrtávközlési központ) készítettek csak most és itt bemutatott performanszt. Dinnyés József is rendszerint megjelenik délutánonként valamelyik templomban dalaival.

A zenei rendezvények, koncertek széles skálát fognak át. Templomokban orgonaestek, zongorakoncertek, dalestek, előadóestek, kisegyüttesek koncertjei (Érdi Tamás, Muzsikás együttes, Amadinda együttes, Lovász Irén, Dés András…), a kapolcsi Malomkert vendéglőben minden este 9-től jazz-színpad (Pege Aladár, Dés László-Balázs Elemér Quartett…), Monostorapátiban naponta rockszínpad (Kistehén, Tátrai Tibor, Kispál és a Borz, KFT…), az öcsi kőfejtőben etno- és világzene (Palya Bea, Szalóki Ági, Dresch Quartett, David Yengibarjan, Tükrös és Téka zenekar, Makám…)…

Az idén minden faluban volt zöld udvar, ahol a természetszeretők-természetvédők – szelidek és radikálisak – igyekeztek a betérőket változatos formákban és programokkal megnyerni az ügy számára.

Fontos része volt az idei programoknak az örökségvédelem főként a völgyre vonatkoztatva. Délelőttönként „falutekergő” indult minden faluban: séta, ismerkedés a helység népi építészeti és egyéb értékes örökségével. A kapolcsi kastélyban kortárs képzőművészeti tárlatok helyett most e témában voltak kiállítások, s több beszélgetés is erről szólt. Minden faluban van állandó, vagy csak a rendezvényre összegyűjtött „falumúzeum”. Kellemes meglepetés a látogatónak, amikor Taliándörögdön, a volt paplakban, az „Ősök házában” Szőke Andrással, a filmrendező-performer-humoristával találkozik. A ház tulajdonosa, Taliándörögd és a völgy szerelmese, a paplakban összegyűjtött és gyűjt minden tárgyi és szellemi emléket, ami a falu múltjából, örökségéből fellelhető. Élő-alakuló, derűs múzeum az Ősök háza, saját keze munkája. Szőke András a völgyprogramok része, reggelente „osztályfőnöki órát” tart különböző témákban (pl. Humor a szocializmusban, Az 1770-es évek a völgyben, A Tallián család története), délben pedig tárlatvezetést: bemutatja múzeumát, s általa a falu történetét. A kolostor-romnál zajló program is ehhez a vonulathoz kapcsolódott Tájak, falvak, emberek : Élhetőbb faluért címmel: sátor alatt tájegységek, falvak bemutatkozó standjai, köztük a mi Panyolánk, a színpad körül zenélő nemzetiségi padok, melyeken az ország 13 nemzetisége mutatkozik be képekkel, szöveggel és zenével, kisszínpadon fellépési lehetőség a környező és a kiállító falvak együtteseinek, a nagyszínpadon koncertek, előadások, pl. a paszabi Parno Graszt, Misztrál zenekar, Hobó Faludy-estje, Oláh Ibolya.

Programmentes időben a képzőművészeti kiállításokat böngészhetjük. Szobrok, képek, fotók, installációk – megannyi megjelenési lehetőség ismert és kevésbé ismert képzőművészeknek – szabadban és zárt helyeken. Érdekes volt idén a Vízálló, a Néprajzi múzeum műanyag-kiállítása a vigántpetendi plébánián. A kortárs művészetek közül számomra legnehezebben befogadható a képzőművészet, itt szoktam vele ismerkedni, barátkozni. A keramikusok a kapolcsi malomszigeten gyűlnek össze, más népi-, iparművész és kézműves mesterek a vigántpetendi nagy vásártéren. Ajándékokat itt vásárolhatunk.

Nincs passzív befogadásra ítélve a látogató, akinek kedve van, bekapcsolódhat a naponta induló völgytúrákba, barlangtúrákba, a lőtéri sörsátorban zajló csapatjátékokba, úton-útfélen kézműves foglalkozásokba, a zöldek akcióiba, madárgyűrűzésbe, mindenféle zöldjátékba, a gyerekeket viheti történelmi játszóházba, színházasdiba, kezdheti a napot közös jógával és vért is adhat napijegy fejében.

Jó, ha a völgylátogató minden viszontagságra felkészül: elviselhetetlen kánikulára, amit az segít elviselni, hogy a színpadon játszók esetleg éppen nagykabátos jelmezben játszanak, hirtelen zuhéra, ami félbeszakítja az előadást (a Legyek urát így leszek végre kénytelen elolvasni, ugyanis az utolsó húsz percet elsöpörte az eső), napokig tartó esőzésre, sárra, latyakra, úszó sátorra, fülledt, pici kultúrházban tömegnyomorra.

Mindezzel együtt mindenki jól elvan a völgyben, fiatalok, idősebbek, családok, párok, magányosok, baráti társaságok, gyalogosok, biciklisek, autósok, stopposok a falvak közti körforgásban, helyszínről helyszínre vándorolva, sátrak alatt, zöldben, fák alatt megpihenve, elheverve békésen (anyázást csak egyszer hallottam), ki-ki megtalálva magának a legjobb programokat. A több napra érkező látogató messzibb kirándulásokkal tarkíthatja a programot (Badacsony, Szigliget, Hegyestű, Sümeg, Somló, Iszkáz – Nagy László szülőház stb., stb.), vagy megmártózhat a közeli Balatonban. Mi az utóbbi években a balatonfelvidéki táj, népi építészet szerelmesei lettünk. A falvakban kempinghely nagyon olcsón kapható, mi a Balaton-parton szoktunk megszállni, onnan járunk be autóval. Az autósok nemcsak telítik a falvakat, de segítik is a forgalom bonyolítását a falvak közt, egyszer sem tettünk meg utat két falu között 2-3 stoppos nélkül. A rendezvények egy része ingyen látogatható (tárlatok, irodalmi délutánok) a koncertek előadások jeggyel.

Az említett programok töredékrészét teszik ki az egésznek, a teljes programot minden évben a Súgó különszáma tartalmazza.

Trifonovné Karajz Borbála
2006