Megtaposott könyvek

A kortárs német sztárdrámaíró, Marius von Mayenburg „iskoladrámáját”, a Mártírokat játssza a színház. 

A drámában azt látjuk, hogy egy maga helyét kereső és nem találó frusztrált fiú hogyan találja meg a bibliát, s benne a helyzetére illő legnegatívabb passzusokat, lesz belőle vallási őrült, a kiragadott tételek  mentén fanatikus, és innen egyenes úton náci, fasiszta. A fiú fuldokol közegében – konkrétan egy medencében, mert ott indul a történet, hogy nem hajlandó úszásórán levetkőzni és a medencébe szállni – könyveken taposva őrlődik és tombol. 

Kulcskeresők

Örkény behúzott a csőbe – 100 éve született az író

Színházunk az évforduló kapcsán tűzte műsorra Örkény István Kulcskeresők c. drámáját a kamaraszínpadon. Elmentünk felkészületlenül, a dráma előzetes ismerete nélkül, s beleestem a csapdába, hagytam magam meggyőzni a meg nem nevezett Bolyongó által, hogy Fóris pilóta majdnem katasztrofális leszállása a lehető legjobb megoldás volt, tulajdonképpen hőstett.

Jeltolmácsolás a színházban

Jeltolmáccsal láttuk tegnap este a Szibériai csárdást a nyíregyházi színházban. Valószínűleg nem is írnék az előadásról, ha ez nem így történt volna. Nem szokás a jeltolmácsolás a színházban, én legalábbis még soha nem láttam így előadást. Előttünk nagyothallók, siketek ültek, bizonyára az ő kedvükért  fordította  a látottakat egy tündéri, temperamentumos, életvidám, érzelemteli hölgy.

Oravecz Imre: Ondrok gödre ; Kaliforniai fürj

Oravecz Imre szajlai regényeit már régen kinéztem magamnak. Szeretem a paraszti témájú lassan hömpölygő regényeket, Reymont Parasztok-ja az egyik nagy élményem, s szeretem a kisvilágokat bemutató mikrorealista műveket, gyerekkorra való emlékezéseket, az ősök világának megidézését. E vaskos regényekben ezeket sejtettem, s végre ez került sorra.

Bár Oravecz Imre egyértelműen jelzi, hogy szereplői s a történet kitalált, minden egyezés a valósággal a véletlen műve, nem tudom, mennyire kell azt komolyan venni, hogy a szajlai Oravecz nem őseinek történetét írta meg, még ha fantáziaszülten is. S ez a másik izgató dolog: biztos valamennyien elgondolkodtunk már régi családi fényképeket nézegetve, milyenek lehettek, hogyan éltek, mit gondoltak felmenőink. S csodálom azokat az írókat, akik a nevek és fotók köré hihető, átélhető, eleven sorsokat tudnak kitalálni.