Koroda Miklós: Pataki tengerészek

 
Koroda Miklós: Pataki tengerészek
Bp. : Szépirod. K., 1966

Károlyfalva és Kácsárd története után kutakodva fedeztem fel Koroda Miklós térséghez fűződő kötődését, szűkebb értelemben: Sárospatak, Kácsárd, s tágabban Szamoshát- Szatmár vidékét is érintő rokonszenvét.

Koroda Miklós budapesti író, a fővárosban született s ott is halt meg (1909-1978). Megdöbbentő a különbség és hosszú az út a két világháború közötti sikeres, jóképű fiatal író, s a hetvenes évek roggyant, alkoholistája között. 

Csabai László: Inspektor Szindbád

 
Csabai László: Inspektor Szindbád. – Bp. : Magvető, 2021

56 után a századdal egyidős Szindbád mégiscsak a menekülést választja, de Németországnál nem megy tovább, nem akar túl messze kerülni Magyarországtól. Amikor találkozunk vele, már 60 esztendős, és némi praktikával  öt éve sikerült egy német kisvárosban nyomozóként elhelyezkednie, ekkor már főfelügyelő (magyarországi svábként, a szibériai éveket és a hazatérése utáni múltját eltagadva). 

A háborúból újraéledő, biztató fejlődést mutató Német Szövetségi Köztársaságban sokszor fogja el az érzés, hogy „egy pompásan kigondolt szervezet részeként, egy tökéletesen működő országban él”.

Nádas Péter: Világló részletek

Elolvastam Nádas Péter Világló részletek c. kétkötetes, monumentális könyvét (össz. 1207 oldal).

Nem volt könnyű, holott olvastatta volna magát, mert sehol nincs benne cezúra, folyik és ömlik egyik mondat a másikba, egyik gondolat a másikba, bomlik ki egyik emlék a másikból, kanyarodik vissza az eredetihez, s sehol nincs vége, csak a legvégén, ott is csak abbamarad.

Babel: Lovashadsereg; Gábor Miklós: Kicsi - világ - háború

Két hasonló könyvet olvastam most egymás után véletlenül:
Iszaak Babel Lovashadseregét és Gábor Miklós: Kicsi – világ – háború c. írását.
Két művész a háborúban: egy író és egy színész.
Babel a vörös hadsereg katonája, ő és társai is meggyőződéssel védik a frissen alakult szovjet államot az 1920-as évek elején. Gábor Miklós a magyar hadsereg karpaszományosa 1944-ben Ukrajnában – bár közlegényruhában a közlegények közt érzi magát jobban – visszavonulóban az oroszok elől, de játszva a gondolattal, hogy átszökik a partizánokhoz.

Vidor 2020

Egyféle Vidor-metszet

Benyomások egy vírushelyzetben megtartott fesztivál előadásairól

Az első meglepő benyomásom az volt, hogy a vírusról alig vett tudomást valaki is.  A színház dolgozói maszkot viseltek, de a látogatók számára ezt csak ajánlották, bár az ajánlatra sem nagyon hívták fel a figyelmet. S a közönség 95-98 %-a ezt lazán nem is vette tudomásul. Az ültetésen sem történt változtatás, minden jegyet eladtak, amire volt vevő, bár nem voltak teljesen telt házak, a közönség tömött sorokban többségében maszk nélkül nézte az előadásokat. Augusztus végén már mutatkoztak a jelei a durvább második hullámnak, a színházbajáró emberekről valahogy több tudatos óvatosságot feltételeztem. (Az évadra vonatkozóan viszont már kötelező lesz a maszkviselés)

Kováts Judit: Hazátlanul

Kováts Judit nyíregyházi/orosi volt történész, levéltáros az utóbbi tíz évben úgy gondolta, hogy szépirodalom írásával jobban fel tudja hívni a figyelmet azokra a fájdalmas múltbéli történésekre, melyek részben tudományos munkája során kerültek a látóterébe, részben családja, rokonai, környezete körében hallott róluk, melyeket megismert a viszonylag közeli múltunkból, s szereplőivel akár még találkozhatott is, bár fiktív történetekről van szó.

Bátrak földje

Gondolatok a Bátrak földje kapcsán

A 19. századról Jókai romantikus regényei nyomán gondolkodva fura, hogy nem egyértelműen jó vagy rossz karakterek vannak, nem evidens, hogy ki a szimpatikus hős, akivel azonosulni lehet minden szempontból. Talán csak egy ilyen egysíkú karakter van, a bárónő.