Könyvfirkák

A nyíregyházi Móricz Zsigmond Könyvtár gyűjteményszervező osztályán dolgozva nemcsak új könyvekkel találkozunk, de állományellenőrzések és selejtezések, apasztás közben sok-sok régi könyvbe is belelapozunk. Ilyenkor sok bennfelejtett olvasói könyvjelző színesíti a munkát – ezeket ki is állítjuk olvasóink örömére -  és találkozunk az olvasói „kreativitás” könyvekbe jegyzett termékeivel, mindenféle olvasói bejegyzéssel.


A könyvtárosok mindig is igyekeztek megóvni a könyveket, felhívni az olvasók figyelmét, hogy vigyázzák, becsüljék a könyveket, hogy sok más olvasó élvezhesse még azokat.

Manapság leginkább a Használati szabályzatban hívjuk fel erre a figyelmet.

Sok olvasó azonban nem állja meg, hogy véleményét ne rögzítse az olvasott könyvben, esetleg úgy használja, mintha saját könyvből tanulna, jobb híján oda firkantson épp fel valamit, vagy unaloműző rajzokkal díszítse.

Az alábbiakban az utóbbi években összegyűjtött könyvfirkákból szemezgetek.
(A képek rákattintással nagyíthatók)

A szerkesztés hiányosságait pótolja az olvasó:

pontosítja a tartalomjegyzéket

jelzi a végét, vagy csak örül, hogy a végére ért, de úgy látszik, tetszett is neki.

Egy különlegesen elkötelezett olvasó a sérült könyvet javította meg, legépelte és beragasztotta a hiányzó, kiszakadt részt (de lehet, hogy ez egy lelkiismeretes könyvtáros volt valamikor):

Elterjedt szokás jelölni a könyvekben, hogy már elolvastam, nehogy kivigyem még egyszer. Erre megvannak a saját kis jeleik, melyeket legtöbbször a könyv végében helyeznek el.
 
 

 

 

Főleg kötelező olvasmányokba jegyzetelnek, kiemeléseket tesznek aláhúzásokkal, lapszéli jegyzeteket írnak, vagy a címoldalon rögzítik a fontosabb tudnivalókat a műről

 

Van mélyebb érintettséget mutató hozzáfűzés, kiemelés is:

Vagy a számára legfontosabb gondolatot emeli ki a címoldalra:

Vitatkozik az utószó íróval:

Egy orosi diák humorizált az  Anyegin olvasása közben:

Sokszor üzennek egymásnak, hogy tetszett- e a könyv, érdemes-e elolvasni:

 

Móra Ferenc: Aranykoporsó c. könyvéről polemizálnak:

Felhívják a figyelmet a témával kapcsolatban más érdekes internetes forrásra, de ez az olvasó becsülte a könyvet, cetliken hagyta benne az ajánlatát:

Felhívják a figyelmet a nyomdahibákra:

A nemtetszésüket is kíméletlenül kifejezik:

Bukovski olvasója a többi firkálóról mond sommás véleményt:

Murányi-Kovács Endre: Hét álnév c. könyvéről:

Nizan: Az összeesküvés c. könyvéről:

Sokan szeretnek rajzolgatni:

"Illusztráció" az Iliász címoldalán

Kacsó Sándor Lélekvesztőn c. könyvében (Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában, 1941) a rajzolatok is egyidősek lehetnek a könyvvel:

 

  És egy gyerekkézbe került könyv

Unalmas előadás közben itt leveleztek:

Jobb híján a keze ügyében lévő könyvbe firkantott bejegyzések:

Eszembe jutott, gyorsan felírom, el ne felejtsem:

Recepteket, használati utasításokat jegyeztek fel:

Telefonszámot:

Különböző listákat:

 

Diákok, fiatalok  szerelmes levelet, komplett fogalmazást, ballagási búcsúbeszédet:

 

A könyvtárban olvasás közben zavaró tényezőt:

Személyes érintettséget, fontos magán-gondolatot:

Fekete István: A koppányí aga testamentuma c. regényében

Kassák Lajos: A ló meghal, a madarak kiröpülnek c. verseskötetében

A könyvfirkák olykor szórakoztatóak, de inkább zavaróak a következő olvasó számára, sokan szóvá teszik még csak az aláhúzásokat is.
Senkit nem biztatunk az efféle kreativitásra, csak kuriózumként mutatjuk a gyűjteményt.

A feladat megoldása után remélhetőleg az a firkantó is tanult a leckéből, aki épp könyvtári könyvbe írta azt bele:

Ezt pedig abszoklut csak balesetnek tekintjük: