Egy olvasói „pálya”

Olvasmányélmények – könyvek – gondolatok

Állomások egy állománygyarapító olvasmányélményeiben

Körülbelül 10 éves korom óta jegyzem föl, milyen könyveket olvastam el. Az első évek mesekönyvei ezért cím szerint nincsenek mind meg, bár vannak kedves könyvek, melyeket fel tudok idézni, a legkedvesebbek: Andersen: Vadhattyúk, Salten: Bambi, Bodó Béla: Brumi könyvek – van olyan is, pl. egy állatmese-gyűjtemény, melyet azóta is keresek, hogy felidézhessem azokat az emlékeimben szívszorító történeteket.

Kis faluban töltöttem a gyermek- és ifjúkoromat, a Zemplénben lévő Károlyfalván. Hogy időben is betájoljam a leírtakat, 1955-ben születtem. Itt jártam az első négy osztályt osztatlan iskolában, majd a közeli városban (Sátoraljaújhely), körzeti iskolában a felső tagozatot, s utána az ugyanazon épületben lévő Közgazdasági Szakközépiskolát. 

Az első könyvtár, amit látogattam, a kis falusi könyvtár volt a Kultúrház vagy Tanácsháza egyik szobácskájában, 2-3000 kötet lehetett zárt üvegszekrényekben, a mindenkori tanító gondozásában, heti 1-2 óra nyitva tartással. Felnőtt olvasója – úgy emlékszem – az egy postás bácsi volt, többnyire gyerekek, kisebbek és nagyobbak töltöttük meg a kis szobát. A mesék után következtek a lányregények, de nem csak! Szívesen olvastam a pöttyös és csíkos könyveket, tetszettek is, pl. Szinnyei Júlia Erdészháza-a, Thury Zsuzsa Angélá-ja, és A tűzpiros üveggömb-je, akadtak köztük ismeretterjesztő jellegűek is, mint Kertész Erzsébet Vilma doktorasszony-a, bár máig maradandó élményt nyújtó kevesebb volt köztük. Egy ilyet nemrég olvastam el újra: Sulhóf József Csöpi c. regényét, amely a második világháború idején a szerb ellenállók között játszódik, némi politikai felhanggal, főszereplői természetesen fiatal szerelmesek, és tragikus a végkifejlet. Újraolvasva sem kellett csalódnom benne.

A 10-14 éves korban feljegyzett címek nagyon vegyesek. A kis könyvtár teljes állományából válogattam, belekóstolva mindenfélébe, s megállapíthatom: kevés köztük a ma már semmit nem mondó, elfeledett cím (alig találok ilyet, de pl. Egry Irén: Egy lányról van szó). Rábízhattam magam a kis gyűjteményre, különösebb irányítás nélkül, mondhatom, ami a kezembe akadt, minden érdekes, értékes volt, nem vagy nem nagyon vitte félre semmi az ízlésemet, jól alakította értékítéletemet. Nem tudom, a gyarapítás mennyire múlott a könyvtárvezető tanítón, vagy központi ellátás volt-e, de valószínűleg el se tudták volna nagyon rontani az állományt, mert megbízható színvonalú volt maga a könyvkiadás, leszámítva az ideológiától áthatott műveket. Elolvastam az akkori bestsellereket: Szilvási Lajos, Berkesi András műveit, utóbbiak közül kedvencem volt a Sellő a pecsétgyűrűn. Hatodikos koromban olvastam „a pad alatt” – olvasnak ma még könyvet a pad alatt? – magyartanárom fitymálva minősítette giccsnek. Akkor ismerkedtem a fogalommal és nemigen értettem egyet a minősítéssel. A hatást akkor erősítette a filmváltozat Latinovits Zoltánnal és a pályakezdő Szabó Tündével. Ezt nem olvastam újra, de próbáltam olvasni felnőttkoromban más, addig ismeretlen Berkesit, s bizony már nem vitt magával. Olvastam más, fiatalokról könnyedebben de értékesen szóló műveket, Bárány Tamás: Kis ház a szigeten, Velünk kezdődik minden.  Elolvasva a kötelező és ajánlott olvasmányokat, amelyek a Légy jó mindhalálig kivételével mind nagy kedvencek voltak (azt már unalmasnak találtam, de talán még nem értettem igazán), s azok nyomán tovább olvastam rengeteg Gárdonyi Gézát, Jókait, Móriczot, Mikszáthot, Fekete Istvánt, sőt Kosztolányit (Aranysárkány, Édes Anna). A világirodalom nagy regényeiből is sokat: Tolsztoj: Anna Kareniná-ját, Thackeray: Hiúság vásárá-t, Hemingway: Akiért a harang szól és Búcsú a fegyverektől c. regényeit, Bronte Jane Eyre-ét, Hugo: A párizsi Notre Dame-ját. Az Anna Kareniná-val középiskola 1-ső osztályában megleptem az orosztanárnőmet, aki az István-Sztyepán becézett alakjaira kérdezett variációkat, s rólam – ismervén a Sztyíva becézést – kiderült, hogy olvastam a regényt. De tarka volt a kép, elolvastam az Elfújta a szélt is, s abból is sok részletet másoltam ki az e célra szolgáló füzetembe. Olvastam olyanokat is, amelyek másoknak tetszettek a környezetemben: Rejtő Jenőt, krimiket; néhány cím elég volt belőle. (De egy-egy Rejtő később is időről időre előfordul a listán.) Az akkor szintén nagyon divatos indiánregényekkel nem is próbálkoztam, az indiánfilmek sem nagyon érdekeltek. Ezt a hiányt pár éve próbáltam pótolni Az utolsó mohikán-nal, hát bizony elkéstem vele.

Felsőtagozatban, de még inkább középiskolában belépett a képbe a sátoraljaújhelyi városi könyvtár, sok „várakozási időt” töltöttem ott el, sokat böngészgettem főleg a szinháztörténeti állományrészt benne. Nagyon érdekeltek - kamaszlányt – a színészek, a színház (bár addig élőben még nem láttam igazit), természetesen gyűjtöttem a színészképeket, és a könyvtár gyűjteményéből sok idevágó könyvet elolvastam, mégtöbbet nézegettem, átlapoztam. Ez is motíválta, hogy sok színművet, drámát olvastam már középiskolás koromban. A középiskolai tananyag még pontosabban orientálta további olvasmányaimat, vezetve a magyar és világirodalom értékeiben, egyébként is a magyar volt a kedvenc tantárgyam. A szépirodalmi művek mellett egyre több irodalomtörténeti mű, szakmunka is bekerült az olvasmányaim közé: kedvenc szerzőimről egyre több elemző művet olvastam el. Kialakult kedvenc költőim köre: nagy szerelmem másodikban/tól a százötven éves évforduló kapcsán is Petőfi – az ő tiszta, egyenes, kérlelhetetlen jelleme, tőle és róla minden fellelhetőt elolvastam másodikban -, majd Ady-József Attila-Radnóti. (Babits és Kosztolányi szépségei-finomságai csak később kerültek képbe.)  De nem maradtak ki a kortársak sem, pl. a pályakezdő Bari Károly, s a kortárs prózaírók: Sánta Ferenc, Fejes Endre. Magyartanárnőnktől, Gombos Anikótól nagyon komoly, érvényes-értékes irodalomképet kaptunk, az ő ízlése, értékítélete biztos vezetőm volt ezekben az években. A kiszabott irány tehát jó volt, a tanulmányaim valóban a világirodalom legértékesebb művei felé tereltek, s ezek legfontosabbjait meg is ismertem 18 éves koromig. Ezek közül most csak hármat emelnék ki, azok közül amelyek nagyon megfogtak, mindháromban a fő motívum az emberi helytállás: Hemingway: Az öreg halász és a tenger, Solohov: Az emberi sors és Gorkij: Az anya. Ez utóbbi érdekes módon előzetes várakozásunk ellenére az egész osztálynak nagyon tetszett. Ezt ellenőrizendő nemrégen újraolvastam, és most is megragadott.

Nyíregyházán folytatódott az életem, a főiskola magyar-történelem szakán. Ez is irányt szabott az irodalmi kánon szerint, s elmélyítette bizonyos irányokban az érdeklődésemet; szabadabb csapongásra a szűnidőkben volt lehetőség. A magyar- és világirodalom kötelező olvasmányai a kanonikus művek mellett a perifériákra is elkalauzoltak. Például Bánszky János egy féléves világirodalmi kurzusa a 19-20. sz-i nagy franciákra terelte a figyelmünket: Martin du Garde-ra, A Thibault család nagy élmény volt. Csoporttársaim különböző érdeklődése, kedvencei is hatottak, így lett az én kedvencem is Romain Rolland Az elvarázsolt lélek c. regénye. Sok szakkönyvet is olvastam ezekben az években mind irodalmi, nyelvészeti és történelmi témákban is, és lettek kedves olvasmányaim az irodalmi dokumentumkötetek, memoárok, pl. Dénes Zsófia Élet helyett órák c. Adyról szóló műve vagy Vágó Márta József Attiláról szóló emlékei illetve az írók saját naplói, pl. Radnóti, Nagy László naplója. Mint leendő magyartanároknak, sok ifjúsági könyvet is el kellett olvasnunk. Csak ekkor találkoztam pl. A kis herceggel. A csapongásokba sok minden belefért, olyanok is, amelyek nem hagytak különösebb nyomot. Régebben még becsülettel elolvastam mindent, amibe belekezdtem, ma már könnyebben szelektálok, s ha az első ötven oldal nem köt le, nem töltök vele több időt.

Két pályakezdő év után – Kisvárdán tanítottam – gyermekneveléssel töltött évek következtek (10), majd könyvtárban kezdtem dolgozni, jelenlegi munkahelyemen, a nyíregyházi megyei könyvtárban. Közben egy rövidebb tanulási időszak volt még az életemben, amíg a könyvtár szakot elvégeztem. Innentől ritkulnak a bejegyzések, olyan mennyiségben már soha többé nem olvastam, mint tanulóéveim alatt, amikor még csak magamra volt gondom. Az iránytű megvan, igyekszem úgy válogatni az olvasmányaimat, hogy – figyelemmel követve a kortárs magyar és világirodalmat - a legfontosabb szerzőket és műveket megismerjem. Amit sekélyesnek érzek, arra nem pazarlok időt, nemcsak a fenti megfontolásból, de mert nem érdekel, nem köt le. Sok értékes, kedvessé vált művel találkoztam ebben az utóbbi harminc évben, több író lépett kedvenceim közé. Néhány a legek közül: Weöres Sándor: Psyché és minden tőle, Szabó Magda: Régimódi történet, Az őz, Az ajtó, Für Elise és minden, női lelket boncolgató regénye, Tamási Áron szülőföld-leírásai, Vámos Miklós: Zenga zének, Ajtmatov: Az évszázadnál hosszabb ez a nap, Garcia-Marquez: Száz év magány, Bulgakov: A Mester és Margarita, Tolsztoj: Háború és béke, Reymont: Parasztok, Hrabal regényei, s általában kis mikrovilágok bemutatásai, pl. Kalász Márton Téli bárány c. regénye egy dunántúli sváb faluról, vagy Földes Jolán: A Halászó macska uccája c. századeleji francia kisvárosbeli története emigráns magyarokról. Az utóbbi évek nagy élményei Esterházy Péter Harmonia caelestis-e és annak Javított kiadás-a, Spiró György Fogság-a, Uri szívszorító története - közben rácsodálkozva az ókori és mai világunk analógiáira, és Varró Dániel könnyű folyású, élőbeszédszerű, kedves versei. Az első ötven oldal próbája azért nem általánosan alkalmazható módszer, ha ehhez ragaszkodom, elveszítem az élményeim közül a Harmonia caelestis-t, melynek az 50. oldala körül jöttem rá az ízére, fogadtam el, hogy ez „ilyen”, s aztán ilyen értelemben kezdtem hozzá újra elölről. Egy-egy kisregény is tud adni elementáris élményt, ilyen volt pl. a kárpátaljai Nagy Zoltán Mihály: A sátán fattya című balladisztikus 20. századi története.

A gyermeknevelés megismertetett az ifjúsági irodalom újabb remekeivel, pl. Michel Ende Momojával és Végtelen történetével. S szintén a lányomhoz kapcsolódóan, aki később színháztörténetet tanult Veszprémben, újra sok drámát olvastam.

Az utóbbi húsz évben ettől függetlenül is műélvezeteim közé új műfajként került a színház a nyíregyházi társulat megalakulásával, s a színházi élmények is sok olvasmányélményhez vezettek el. Több jó előadásra erősített rá az olvasott dráma (pl. Ratkó József: Segítsd a királyt) és viszont. Egy előadás nyomán lett talán legkedvesebb könyvem Szerb Antal Utas és holdvilág-a.

Bizonyos, mostanában közkedvelt írók viszont nem tudnak közel kerülni hozzám, hiába próbálkozom pl. Máraival és Wass Alberttel.

Közben saját könyvtáram is szépen gyarapodott sok kézikönyvvel, kedves költőim versesköteteivel, s olyan szépprózákkal, melyeket egynél valószínűleg többször fogok elővenni. Könyvtári munkám egyik fontos eleme is ez lett: a könyvtermés figyelemmel kísérése, s a megyei könyvtár gyűjteményébe illők és kívánkozók odaválogatása. Így, ha időm nincs is esetleg mindent elolvasni, amit szeretnék, tudok róla, elraktározom magamban, s gyűjtöm a listát az elolvasandókról. Néhány cím erről a listáról: Füst Milán: Feleségem története, Primo Levy: Ember ez?, Vas István: Nehéz szerelem, Miért vijjog a saskeselyű? Szántó Piroska-memoárok, Dosztojevszkij: Karamazov testvérek… stb., stb. … Előttem az egész világirodalom, unatkozni soha nem fogok. A nekem tetsző könyveket szeretem sokáig olvasni, hogy minél tovább tartson az élvezet, minél több időt tölthessek a regény világában.

S az általam is gyarapított könyvtárak állománya? Bizony vegyes. Ma szinte nincs korlát a megjelenés előtt, bárki bármit kiadhat, s a könyvtárnak sem feltétlen csak az értéket kell szolgáltatnia, hanem kielégíteni a betérő olvasók mindenféle igényeit. A gyűjtőkört is ennek megfelelően fogalmazzuk meg, s bár az olvasónak a széles kínálatból nehezebb az időtállót kiválasztania, feltétlen ügyelünk rá, hogy ezt is megtalálja az állományban.

Trifonovné Karajz Borbála

Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár Nyíregyháza

2010

Ezt az írást még a nyomtatásban megjelenő helyi Könyvtáros kis tükörbe írtam 2010 körül.

A frisseség érdekében ki kell egészítenem az utóbbi évek legnagyobb élményeivel, melyek javáról ismertetőt, ajánlót is írtam a most már online megjelenő könyvtári sajtónkba, az Olvasópontra: http://www.mzsk.hu/ujoldal/olvasopont/  

Ezek: 

Tompa Andrea valamennyi regénye az erdélyi 20. századról, 

a nyíregyházi Csabai László varázslatos nyáregyházi Szindbád-regényei, 

Oravecz Imre lassú sodrású magukba szippantó szajlai regényei, 

Zoltán Gábor megdöbbentő, megrázó Orgiája a nyilasokról, 

Borbély Szilárd Nincstelenekben ábrázolt ugyancsak döbbenetes világa, 

Péterfy Gergely Kitömött barbárja, benne a közeli Széphalom és Kazinczy új megvilágításban látott alakja,  

Esterházy Péter Hasnyálmirigy-naplója, és más írói naplók (Gyarmati Fanni, Móricz), 

Kristof Agota lélegzetelállító A nagy füzete. 

Szívesen olvasok Grecsó Krisztiánt, Háy Jánost, Dragomán Györgyöt, Darvasi Lászlót, Tóth Krisztinát, Erdős Virágot, Szabó T. Annát, Kis Judit Ágnest.

Így leírva látom és tudatosul, az utóbbi időben a magyar irodalomra koncentrálok. Ez így van más műfajokban is: színházban, filmben - elsősorban saját magunkkal szeretnék képben és tisztában lenni. 

S szorgosan gyűjtöm az olvasnivalók listáját a most már valóban közeli nyugdíjas éveimre.

Trifonovné Karajz Borbála

2019