A 19. századról Jókai romantikus regényei nyomán gondolkodva fura, hogy nem egyértelműen jó vagy rossz karakterek vannak, nem evidens, hogy ki a szimpatikus hős, akivel azonosulni lehet minden szempontból. Talán csak egy ilyen egysíkú karakter van, a bárónő.
Fura, hogy a zsandár a "Bach-huszár" szimpatikusra van formálva, s nem a forrófejű lázadó az egyértelmű hős
Csizmadia Imre a "jó rendőr", de azért a "csendőrpertu" nem kérdés a részéről, s adott esetben a fizikai erőszaktól sem riad vissza, ebben nem hazudtolja meg a korát
Tekintve, hogy hagyományos kosztümös sorozat, becsúszott néhány 20. vagy 21. századi kifejezés: "légy szí", "átveri", "balhézik"
Fura a nők és az ivás kapcsolata, 19. századi ábrázolásokban még nem találkoztam ilyennel, hogy egy bárókisasszony lerészegedik, no és Rózsa alkoholizmusa... no igen, szemérmetes Erzsók sem vetette meg a boritalt, no de ő már ötvenöt évet számlált
Vannak benne zsidók és vannak cigányok - az érzékenyítés irányukban szimpatikus, és nem direkt
2 évvel később - a vége
Hiányérzetek vannak, mert már közben sem volt egyértelmű, kinek drukkoljunk, kinek ki lenne az igazi párja, nem elég meggyőző a párcsere. Anna és Sándor nem házasok, de annyira nem látszik perzselni köztük a szerelem. És mi lesz az orvoslással, a tanulmányokkal, ha hazajönnek? Baba és Mariska jelleméből sem következik, hogy bohém, semmivel nem foglalkozó világutazók legyenek. Rózsa és Jakab viszont mire vártak még két éven át?
Kik a cím szerinti bátrak? A fiatalok? Imre, a zsandár, aki igyekszik egyenes úton maradni, Anna aki megpróbál a kötelékeiből kilépni, a forrófejű Sándor? Baba, a szorongattatásokban is szabad cigány? A Torzsa házaspár, akik a törvény keretein belül a végsőkig védik a jogaikat? A pap, aki a való életben is segít helyes utat találni? A báró, aki keményen de tisztes eszközökkel játszik? Mintha a 19. században könnyebben felismerhető helyzetek lettek volna, egyértelműbb lett volna, mikor és hogyan lehet bátornak lenni.
Ma ki a bátor? Vannak ma olyan helyzetek, amikor bátorságra van szükség vagy egyáltalán mód? Mindent beszabályoz a törvény. Lehet, hogy a mai egyszerűbbnek tűnő helyzetekben nehezebb bátornak lenni, egyáltalán felismerni a helyzetet?
Jó látni a fiatal tehetséges színészeket, akiket azelőtt nem ismertünk, jó tudni, hogy ahogy ők eddig ismeretlenségben voltak, milyen sok lehet még szerte az országban, akiket nem ismerünk. Jó hogy ők lehetőséget kaptak, és milyen kár, hogy sokan az ismeretlenségben maradnak, mert nincs lehetőségük a megmutatkozásra. A sorozatok éledő divatja talán kedvez nekik!
A mai sorozatoknál, mintha direkt arra játszanának, hogy ne legyen könnyű megjegyezni a játszók nevét: a szereplőlistákat mellékesen, olvashatatlan kis betűkkel, és olyan gyorsan húzzák el, hogy külön nyomozni kell, ha valakinek a nevére kíváncsi a néző. Ezért most álljon itt a nevük:
Rokoczay Anna bárónő – Szász Júlia
Rokoczay Károly báró – Ilyés Róbert
Rokoczay Jozefin báróné – Fodor Annamária
Rokoczay Móric báró – Jaskó Bálint
Rokoczay Ilona bárónő – Kardos Kíra
Vető Mariska – Takács Nóra Diána
Vető Zalán – Koltai-Nagy Balázs
Torzsa Sándor – Kenderes Csaba
Csizmadia Imre – Bárnai Péter
Torzsa Mihály – Csőre Gábor
Torzsa Terka – Dér Denisa
Csizmadia Zsuzsa – Tóth Ildikó
Bodza Katica – Litauszky Lilla
Baba – Spolarics Andrea
Rózsa – Radnay Csilla
Tulipán Sára – Hörich Nóra Lili
Tulipán Jakab – Hajmási Dávid
Lobsinger Ödön – Salat Lehel
Péter atya – Pataki Ferenc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése