Kányádi Sándor zsidó népköltési gyűjtései

Erdélyi jiddis népköltészet / vál., ford. és az utószót írta Kányádi Sándor ; ill. Szántó Piroska. – Bp. : Európa, 1989.

Volt egyszer egy kis zsidó : Erdélyi jiddis népköltészet / vál. és ford. Kányádi Sándor ; ill. Jánosi Andrea. – Kolozsvár : Koinónia, 2010.

Kányádi Sándor – az erdélyi szászok fordításai után – édesapja kérésére, ajánlására hozzáfogott az erdélyi zsidók népköltészetének összegyűjtéséhez, fordításához. Alapul vette az Eizikovits tanár úrtól kapott két irkányi máramarosi gyűjtést. A munka 1989-ben jelent meg az Európa Kiadónál, elegáns vászonkötésben, Szántó Piroska komoly, barna tónusú bekötött illusztrációival, két nyelven: magyarul és jiddisül, kottamellékletekkel.

A kolozsvári Koinónia Kiadó 2010-ben másik változatban dobta piacra a munkát: négyzetes, mesekönyvszerű formában, hangulatos színes illusztrációkkal minden oldalon, s csak a magyarra fordított szövegeket. Mindkét kiadás tartalmazza Kányádi Sándor utószavát, az előző hosszabb, utóbbi rövidebb formában, melyben a költő elmondja az erdélyi zsidókhoz kötődő kapcsolatát, emlékeit, gondolatait.

A kötetekből – előbbiből szakmaibb, tudományosabb, utóbbiból szemléletesebb, szívmelengetőbb formában kirajzolódik egy egész kisvilág: a népdalszövegek szólnak mindenről, ami a zsidó hétköznapokban fontos és kevésbé fontos volt: az egymástól tiltott szerelmesekről, megesett leányról, a rabbi mulatozásáról, az öreg batáros lováról, a különböző mesterségekről, s a nehéz megélhetésről, az idő múlásáról, az élet elviseléséről, a házbérről, amit nincs miből fizetni, a leégett városról, a magára maradó öreg zsidóról… Jánosi Andrea színes festményei oldalról oldalra tárják elénk ezt a máramarosi zsidó világot, szemgyönyörködtető csak lapozgatni is.

Az utószóban a költő felidéz egy még édesapjától hallott zsidó történetecskét: A rabbi hajnaltájban, a szent könyvek tanulmányozása után kisétált a falu vége felé, s látja, hogy a suszternél még világosság van. Bement, hogy megfeddje: mért égeti a lámpát, amikor már virrad. A válasz: „Rebe, amíg pillog a láng, addig még mindent jóvá lehet tenni.” Zavartan idézi, hiszen annyi minden történt a huszadik században, de ettől a gondolattól indítva tett eleget az apai kérésnek, közkinccsé téve mindenki számára ennek az elmerült világnak a folklórkincsét.

2012