Csabai László: Szindbád a forradalmár

Csabai László: Szindbád a forradalmár. - Bp. : Magvető, 2017

Szindbád hazatért Szibériából vágyott Nyárligetére, amely ugyan már nem a régi, ezt itt töltött utolsó éveiben is érzékelte, s az új világ méginkább más, mint amit itt hagyott. A kommunisták alakítják az országot, a minta a Szovjetunió, az elhagyott Szibéria. Szindbád belvárosi lakása helyett albérletbe kényszerül egyszerű tirpák emberek közé – nyolc év Misáéknál – ezeket az éveket követhetjük nyomon 1956 őszéig. 

Nyomozónak jelentkezik, hisz ezt gondolja élete legfőbb értelmének – miután Szonyát elveszítette –, s amit ennek érdekében kompromisszumként meg kell kötni, megköti: belép a pártba. A minimum elvárásoknak eleget téve munkájára koncentrál. De mindenre nem hajlandó, az ÁVH ajánlatát egyértelműen és durván visszautasítja. Legfőbb vezérlőelve továbbra is: a bűnösöket felderíteni és bíróság elé állítani. 

De emellett egyre többet foglalkoztatja „mibenléte”: mit gondol ő a világról, erről a világról, s mi az ő dolga a világban. S ezt a világot nyomozásai során mi olvasók is alaposan megismerhetjük: a városlakókat, főleg a Bujtos környéke, Debreceni út, Malomkert, Kisteleki szőlő környékét, egyszerű embereket, akik próbálnak az új világban megélhetést találni, azt értelmezni, alkalmazkodni egyre inkább fortélyos félelemben, fiatalokat, akik hiszik az új világot, de csalódva szembesülnek a megvalósulással; a bokortanyák parasztjait, az erőszakos téeszszervezést, a padlássöpréseket elszenvedő, megnyomorított embereket, a még élő évszázados sötét babonákat, az egyre gyűlő keserűséget, elégedetlenséget. Szindbád – azaz a szigorú új rendben egyre inkább Schiffer Árpád őrnagy – megítélése ellentmondásos, ő az elmúlt Horthy-rendszer nyomozója, s ő a Szibériát megjárt volt hadifogoly, aki Szibériában is elismert nyomozó volt. Közismert alakja a városnak, de szakmai berkekben az országnak is. Mint sikeres előadásokat tartó rendőrnyomozót még Fenyicska, Rákosi Mátyás felesége is ismeri, s maga Rákosi is csak az ő nevét tudja Nyárligetről, amikor a Szovjetunió felé tartva átrepülnek felette. A körkép velük a városi/megyeiről országossá tágul, igaz róluk főleg magánéletükről tudhatunk meg bizalmas, kényes részleteket.

S visszatér Szonya: egy filmhíradóban a közelgő szegedi filmfesztiválról szóló híradásban Szindbád a szovjet színésznők között Szonyára ismer. Gyors nyomozás után kiderül, valóban ő az. Szindbád Szegedre utazik, s találkoznak. Kiderülnek a részletek hazakerülésének körülményeiről, abban Szonya szerepéről, áldozatáról, belátásáról. Szonya meggyógyult, színésznő lett, a bálványozott Ljuba Orlova társa, utódja a vágyálmok városában, Irkutszkban. Bár lelki terhétől  (családja kiírtásának emléke) nem szabadult azóta sem, reálisan most is ő dönt a sorsukról, visszautazik a Szovjetunióba.

Szindbádban enyhül a fájdalom, Szonya mégis él, s talán tovább tud majd lépni.

A korra jellemző bűnügyek mellett időről időre feltűnik egy „vetkőztető” sorozatgyilkos, s a regény vége felé ő akad horogra. Szindbád nagy izgalommal és becsvággyal dolgozik, még egy nyomozó is ritkán találkozik sorozatgyilkossal, kíváncsi rá, mi munkál egy ilyen emberben. Erre az ügyre, s 56 októbervégi napjaira fut ki a történet. Úgy alakul, hogy a sorsdöntő napokban fontos pontokon kapcsolódik az eseményekbe, ő akadályozza meg a főtéri sortüzet, tanácsadója lesz a forradalmár Szilnek, segít létrehozni a békés viszonyt a laktanya katonaságával, orvoshoz viszi a megsebesült kossuthos diákot, Lantost (beszélő nevek). Az események felgyorsulnak, a börtönből kiengedik a foglyokat, a sorozatgyilkost is.  Sok ismerőse nyugatra készül, de neki itt van dolga, s nyomára is akad a gyilkosnak, akivel önvédelemből végez. Most már akár mehetne ő is. 

Itt szakad vége a történetnek. Hogy nekivág-e egy ismeretlennek, amihez semmi köze, vagy marad-e ezen a semmi jót nem ígérő, de mégis leginkább otthonának érzett Magyarországon, minden bizonnyal kiderül a következő részből. 

Az első kötetből a fiatal vonzó, titokzatos férfit ismertük meg, a másodikból az erős, érzelmes férfit, a harmadikból a szemlélődő töprengőt, s kíváncsian várjuk, megleli-e kérdéseire a választ az idősödő Szindbád.

2017