Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről

Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről

2014-ben 100 éve, hogy az 1. világháború megkezdődött. Ez a szépirodalomban is a témára irányította figyelmemet, így jutottam el Móra Ferenc regényéig, mely a világháború utolsó éveitől 1927-ig követi egy Szeged környéki tanya lakóinak életét, ahogy abba beletúr a háború, s a fiatalok – katonák s feleségeik – sorsát  összebogozza, s tragédiába fordítja. 

„Hogy? Az állam elparancsol a családjától egy meglett embert, egy nagy erős embert, és mikor vissza kellene adni, akkor azt mondja, hogy eltűnt? Mint a kis rühes fiókmacska vagy egy gyámoltalan, csipogó kiscsirke? Hát hova tette, hát mért nem vigyázott rá?"

Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk változat –

Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk változat –

E.P. egy százoldalas, egyszerűnek nevezett történetben írja le kitelepítésük történetét, az ő, a pár éves, nyiladozó értelmű gyermek belső monológjával. Az elbeszélő gyermek ”sükebóka”, elhatározott süketnémasággal figyeli és értelmezi a világot maga körül. Ez a figyelés és értelmezés egyszerre egy érett felnőtt és egy tudatlan gyermek látás- és gondolkodásmódja. 

Legelsősorban is Isten foglalkoztatja, a kisjézus, akinek a képe ott lóg az ágya fölött, s az Isten, akiről a nagymama beszél egyfolytában. Kérdésfeltevései, morfondírozásai egyszerre konkrétak, földhözragadtak és filozófiaiak, kínzóak és szorongatóak. „Nincs Isten” „Van Isten”  Kimondva mindkettő ijesztő. Felnőttként is ezen gondolkodik: „Ki vagy te Uram és ki vagyok én?” „Ha már nincs több kérdés, az lesz igazi válasz”.

Édes hazám : Kortárs közéleti versek

Édes hazám 

Kortárs közéleti versek / összeáll. Bárány Tibor. – Bp. : Magvető, 2012

Az antológia a 2012-es Ünnepi könyvhét kiadványa. Meglepetés lehet, hisz a rendszerváltás után elszoktunk attól, hogy a költők közéleti verseket írjanak. Ami rendben van, az nem érdemel szót. Vagy mostanság mégis? illetve mégsincs rendben?

A versek az utóbbi két évtizedben születtek, többségük a közelmúltban, s az jön le belőlük, hogy nincsenek rendben a dolgaink, nem érezzük jól magunkat ebben az új világban, a „szabadság” sem fenékig tejföl.

Móricz Zsigmond: Napló 1930-1934

Harmadik napló

Móricz 1930-34 közötti naplója talán már nem hoz olyan meglepetéseket, mint az előző kettő, de nagyon sok mély dolgot árul el az 50-55 éves íróról. Óriási munkabírással és rengeteget dolgozik ezekben az években, sok olyan terhet is magára vállalva, amelyekkel nehezen birkózik: szervező, pénzügyi, gazdasági jellegű felelősséget a Nyugat és az IGE (Írók Gazdasági Egyesülete) vonatkozásában. Fizikailag is belebetegszik ezekbe a magára vett gondokba, s belátva a kudarcot kivonja magát mindkettőből, így is marad épp elég anyagi gond, hónapról hónapra írással előteremteni a szerény polgári háztartás és három fiatal lány taníttatásának, életbe indításának költségeit. Újra és újra színpadra írja műveit, mert ez gyorsabb pénzkeresetnek látszik, de a folyamatos próbálkozás-tanulás mellett látja, a színpad nem az ő műfaja.